Az oldalamon fekszem és te mögöttem vagy. Ellazultan, szoros és őszinte ölelésben megpihenve. Ha csak ezt a pillanatot ragadom ki, a külső szemlélő számára egy érzéki szeretkezés vagy romantikus összebújás hangulata elevenedik meg. 

Tulajdonképpen az is volt, pontosan úgy, ahogy te és én szeretjük. Ösztönös, állatias erejű dugás, majd pihegés a takaró alatt, egymás karjaiba bújva. A heves, szenvedélyes intenzitás és az érzékiség kifinomult elegye.

Csak fekszünk és a kezeddel lassan végig simogatod a meztelen bőrömet. A vállamtól az oldalamon keresztül, le egészen a fenekemig. Majd vissza. Érzed, ahogy összerezzenek a hatásától. Halkan felsóhajtok és lerugdosom magunkról a paplant, szeretném, ha látnád minden rezdülésem és ennél csak azt szeretném még jobban, ha újra belém hatolnál.

A csípőmet hátra tolom, jelezvén a szándékomat, amit szinte alig érezhető mozdulatokkal viszonzol. A ringatózásba szinte teljesen belemerülök, amikor egyszer csak éles fájdalom hasít a fenekembe, ahogy rácsapsz. Visszaránt a jelenbe az intenzív inger, a csattanás nyomán lángol a bőröm, amin a kezedet mozdulatlanul tartod. Szép lassan hullámzik végig a fájdalom, gyönyörteli bizsergéssel karöltve.

Felülsz és elégedetten szemléled a tenyered piros nyomát. Alig telik el pár pillanat és újra csattan a kezed a fenekemen, pontosan azonos helyre, mint az előző ütés. 

Mióta vártam már erre a pillanatra. Hányszor fantáziáltam arról, milyen lesz amikor belecsúszunk egy kis finom BDSM-be. Milyen érzés lesz átadnom magam neked és egyszerre befogadni az összes fájdalmat és élvezetet, amit adsz.

Simogatod a testemet, már nem is érzem, hogy fáj. Ismét felcsúszik a kezed az oldalamon, magadhoz húzol kicsit. Szorítod a mellbimbómat egyre fokozva az intenzitást, majd valami történik…mintha tűszúrást éreznék. Persze nem az, de egy pontszerű és éles fájdalom. Más, mint amit eddig megtapasztaltam. Lassan engedsz a szorításon, majd újra erősebben tartasz. 

Az idegszálaim feszülten várják a következő lépésedet, tudom, hogy nem végeztél még a fenekemmel…messze nem fejezted be a játékot. Néhány perce még tisztán figyeltem – bár látni nem láttam -, hogy az egyik kezed a levegőben van. Mégis az érintések kavalkádja elsodort és a legváratlanabb pillanatban sújtasz le rám úgy, hogy hangosan felnyögök. Kicsit a fájdalomtól, kicsit a meglepettségtől.

Hátra fordulok és vágytól könnyes szemmel rád nézek és halkan csak annyit mondok: “Kérlek, hatolj belém!”