Az elmúlt hónapokban nagyon sok impulzus ért. Olyanok is, amelyeknek bőven itt lenne a helyük. Mégsem voltam képes billentyűzetet ragadni. Tudjátok miért? Azért, mert a saját belső korlátaimon képtelen voltam átlépni. 

A március óta tartó vírushelyzet 180 fokos fordulatot hozott, a korábbi terveimben. Decemberben minden jel arra mutatott, hogy felhagyok a vállalati léttel és saját vállalkozásba vágok, ami a szexualitás fejlesztéssel foglalkozik. Sok ötletem és gondolatom volt hozzá, amin el is indultam. Nem érdekelt ki mit gondol, annyira elhivatottnak éreztem magamat, mint kevés dolog mellett.

Masks
A maszkok, amikor egy időre letesszük őket

Aztán jött a változás és sorra dőltek be vállalkozások, kerültek nehéz (vagy nehezebb) helyzetbe hozzám közel álló személyek. 

Nem vágtam bele. Gyávaság? Vagy inkább megfontoltság? A jövő majd eldönti.

Szembenézni önmagunkkal

Az elmúlt fél év megmutatta, hogy milyen amikor felvállalod magadat, felvállalod a tested, a lelked, a gondolataidat és ezzel nem tudnak mit kezdeni az emberek. Támadnak, bántanak, elítélnek, gorombák. Nem, nem önmagamon tapasztaltam ezt (szerencsére), hanem egy hozzám közel álló személy kapcsán. Valahol vágynak arra, hogy felvállalják magukat. Vágynak arra, hogy ők is elég bátrak legyenek mindehhez. De nem azok. És talán én sem vagyok. Nem szeretnék túl finom és óvatos lenni az írásaimban, mert onnantól erőtlen és mű az egész. Viszont nem szeretnék én lenni az a nő, akinek nagy tábla lóg a nyakában, hogy “ide lőjjetek”. (Mármint nem úgy…:D)

Sokáig úgy gondoltam, egy blog csak akkor lehet igazán sikeres és hiteles, ha valaki vállalja a nevét és az arcát. Ez az én prekoncepcióm és nehéz kiszabadulni a saját fejünkben lévő béklyókból. A blogomat imádom, a témákat imádom, az élet rengeteg új utat és lehetőséget sodor elém, amikből azt hiszem lehet tanulni. 

Így kedves Olvasók, arra a döntésre jutottam, hogy a blog megmarad és amíg úgy érzem az én utam tart, szeretnék mesélni róla. Van aki ismer, van aki azt hiszi, hogy ismer és van aki egyáltalán nem tudja – és nem is érdekli – ki lehet ez a nő…ettől még vélhetően nem lesz más az üzenet attól, hogy megismertek-e a plázában, vagy csak elsuhanunk egymás mellett az utca forgatagában.

További lelkes kíváncsisággal üdvözöllek,

Léna