• „Ha párkapcsolatban élsz, nem normális, hogy szükséged van maszturbálásra”
  • „Legalább heti háromszor kell szexelnünk, mert úgy a normális”
  • „Neked a farkamtól kell elélvezned”
  • „Egyszerre kell elélveznünk”
  • „Az a normális, ha lenyeled”
  • „Nem beszélni kell róla, hanem csinálni. Én inkább csinálom” (Az egyik kedvencem!)
  • „Te nem vagy normális, ha ez izgat fel”

Ismerős mondatok? Nekem igen. És a mai napig – tudatosság és önfejlesztés ide vagy oda – el tudja önteni a düh az agyamat, ha ezeket vagy minőségében hasonló kijelentésekkel kerülök szembe. A fenti állítások maximum a közlő véleményét mondhatnák el, de ezekre mind igaz, hogy általánosítás és minősítés is egyben. Amivel az a legnagyobb probléma, hogy nehéz belőle konstruktív beszélgetést kovácsolni, ha történetesen a másik fél nem annyira ért egyet az állítások tartalmával. Vagy pusztán a minősítés hallatán kinyílik a zsebében a képzeletbeli bicska. Mindegyik mondat megérne külön egy bejegyzést…

Nagyon sokféle fétish és vágy létezik, mindenki másképp éli meg a szexualitását. Ne várjuk azt a párunktól, barátunktól, barátnőnktől, hogy 100%-ig egyforma legyen a nyitottsága, az érdeklődése, a vágyai, mint nekünk. Természetesen – mielőtt esetleg félre megy az üzenet – nem a pedofíliát vagy az erőszakos testi kontaktust szeretném legitimmé tenni. A posztnak kettős célja és üzenete van, az egyik, hogy legyünk kicsit nyitottabbak és toleránsabbak, még ha elsőre furcsa is amit hallunk. A másik, hogy ne álltassuk és csapjuk be önmagunkat, hamis reményekhez ragaszkodva.

Van egy hölgy, akit évek óta izgat a férfi dominancia, szeretné ha végre a párja a romantikus együttlétből kicsit kilépne és a fenekére csapna vagy leszorítaná a testét…na jó, igazából valószínűleg mélységében ez a fantázia sokkal többet is elviselne…😊

Szóval a hölgy hosszas belső vívódás után, kissé küzdve a szavak mondattá formálása közepette feltárja vágyait a párjának, amivel egyszerre megkönnyebbül – hiszen végre megtette magáért ezt a lépést és ki merte mondani. A reakció mintegy jéghideg zuhany hűti le minden szexuális izgalmát, „erre biztos nem vágysz, hát ez nem normális”.

A fenti kis szösszenet értelemszerűen fordított szereposztással (vagy két nő és két férfi között) is megtörténhet, viszont a fentiek szerint tudom igazán átadni mi zajlik ezzel párhuzamosan a háttérben. A férfi fejében: „Én ezt biztos nem…tényleg erre vágyik? Hát én ezt nem akarom, egyáltalán nem izgat. Akkor az eddigi együttléteinknél csak megjátszotta, hogy élvezi? Na jó, maximum egyszer érte megteszem, mert nagyon szeretem. Hogy ne hagyjon el. Ne csaljon meg. Vagy megadom neki a paskolást, cserébe végre hagyja popsiba is.”
A nő fejében: „Tudtam, hogy ez lesz. Én feltárom a legmélyebb vágyaimat és ezt vágja a fejemhez, hogy nem normális? Most akkor döntsem el, hogy a vágyam fontosabb-e vagy a kapcsolatunk? Esetleg tényleg baj van velem és ez…a paskolás, a lefogás valóban nem normális? Bezzeg én meg felvettem neki azt az idétlen necc cicaruhát, meg hagytam, hogy a parkolóban a számba élvezzen.”

És el is érkeztünk egy nem túl kellemes szituációba, amikor az asszertív és nyílt kommunikáció illúziója azt hiszem kipukkadt. Tudom, nehéz megállni, de ne az legyen az első védekező és egyben támadó reakciónk, hogy „De normális. Az nem volt normális, amikor azt kérted, hogy…”

Ilyen esetben én azt a megoldást javasolnám, amennyiben te kerültél a meglepődő és hirtelen minősítő szerepbe, hogy „köszönöm a bizalmadat, hogy megosztottad ezt a vágyadat velem, engem kicsit váratlanul ért, emiatt engedd meg nekem kérlek, hogy átgondoljam és visszatérjünk rá holnap”. Abban az esetben pedig, ha te kapod a „minősítést” érdemes szintén időt adni a másiknak, hiszen neked is volt bőven időd becsomagolni az üzenetedet, ne várj azonnali választ egy olyan témában, ami a másik félnek nem igazán komfortos.

Ezt követően viszont célszerű azon is elmélázni, vajon mennyiben passzolnak a vágyaink egymáshoz, érdemes-e még hosszú éveket beletenni és reménykedni, hátha majd egyszer a „másik is megszereti”. Egy darabig ez is működhet, viszont előbb utóbb eljön a plafon, amikor az egyik fél már „üzleti alapon” – én ezt megteszem érted, te megteszed azt értem – sem hajlandó belemenni a partnere vágyának teljesítésébe. És azért ez a mondat elég rosszul hangzik ahhoz, hogy vágyról, szexualitásról és összességében valami jó dologról szóljon.

Emiatt talán érdemes az első három randi alatt – bármennyire feszélyez is – beszélni a vágyainkról, inkább az elején pukkanjon ki a lufi, mint évek múltán. Fájdalmas, amikor a lila köd már eltűnik és hopp, hirtelen rádöbbensz valójában csak az az első 2-3 szeretkezés volt többé kevésbé jó, aztán szépen lassan mindig ennek az emlékébe kapaszkodtál, hogy majd egyszer újra olyan lesz. Egy kompromisszumos „normális”.

A bejegyzéshez egy hozzászólás tartozik

  1. Morán Géza Válasz

    Volt benne részem 🙂 Ezt is tanulni kell keveseknek jön ösztönösen…., de ezért jó ha olvasunk, vagy beszélünk róla.

Hozzászólás írása

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük